Sarah Waters: A szobalány

Úgy tűnik, ismét egy könyves bejegyzéssel indítunk, méghozzá egy olyan könyvről, aminek képtelen voltam ellenállni. A fülszöveg beígért egy jókora adag ármányt és cselszövést a viktoriánus Angliában, ami olyan mértékben vonzott, hogy amikor beszereztem a könyvet, azonnal neki is fogtam az olvasásnak.  A szobalány Sue történetét beszéli el, aki London nyomornegyedében, tolvajok között nőtt föl és itt éli mindennapjait. Az események közepébe akkor csöppen bele a lány, amikor a Gentleman nevű szélhámos arra kéri, hogy szegődjön el a Maud Lilly nevű gazdag lányhoz szobalánynak, hogy együtt kisemmizzék a nőt. A terv azonban nem egészen úgy sült el, ahogy azt tervezték és ettől a ponttól kezdve a könyv csak úgy bővelkedett a váratlan fordulatokban és a meglepetésekben. Sarah Waters már azzal kivívta minden elismerésemet, ahogyan az orránál fogva vezette az olvasót. 

A történet már a kezdetekkor beváltotta a hozzá fűzött reményeimet, amikor azonnal belecsöppentem a tizenkilencedik századi London nyomornegyedébe, annak minden apró-cseprő mozzanatával és részletével, ugyanis a szerző hihetetlenül részletesen mutatja be az eseményeket és remekül érzékeltette a miliő minden rezdülését. Azonban mégsem a csodálatos leírások győztek meg arról, hogy erre a történetre még sokáig emlékezni, hanem a korábban már említett váratlan fordulatok és a szereplők jellemének ábrázolása. Ugyanis A szobalány az a történet, ahol senkiben sem szabad megbízni, mindenki szerepet játszik és mindenkinek van egy másik arca, amit próbál titkolni a világ elől és egy titkos motivációja, amire tényleg csak mindennek a végén derül fény. 

Amit pedig nagyon szerettem még ebben a történetben, hogy a szerző tényleg az emberi lélek legmélyébe le mert hatolni, nem finomkodott semmivel és kíméletlenül megjelenítette a legaljasabb embereket is és tabunak számító témákat is bemutatott. Az én szememben még ezek jelentették a történet húzóerejét és ennek köszönhetem azt is, hogy bár az olvasás óta eltelt majdnem három hét, még mindig élénken él bennem a könyv és egy percig sem bántam meg, hogy a kezembe vettem.